„Amit nem ismersz, azt nem tudod meghaladni.
Ahhoz, hogy felülemelkedj magadon, meg kell ismerned Éned."
Sri Nisargadatta Maharadzsa

Minden lélek és szellem a magasabb szintű spiritualitás felé törekszik. Az egyéni vágyakon túllépve, a magasabb rendű Én-tudat megélése felé. Aki az önmegismerés, az önfejlesztés útjára lép, az közelebb kerül önmagához, embertársaihoz, az Univerzumhoz. E pszichológiai tanokon alapuló könyv ehhez nemcsak elméleti, de a mindennapi életben alkalmazható, részletes gyakorlati segítséget is nyújt.
A psziché, a lélek elválaszthatatlanul egy magasabb spirituális valósághoz tartozik, s így egységet alkot vele. A lélek működése nem érthető meg, ha nem ásunk a legmélyéig, ahol a személyen túli világ együtt található a személlyel. A könyv alapját képező transzperszonális pszichológia a Nyugat spirituális ébredése elmélyült átélésének egyik terméke. Egységként kezeli a testet, lelket, szellemet, a kultúrát, szociális rendszert, a környezetet, természetet.

Egy japán tusrajz a zen-buddhizmus ősi hasonlatát ábrázolja. Ezzel a tusrajzzal szeretném megmutatni az önismereten alapuló pszichológia lényegét.

Az ökör és a pásztor története

A pásztor mocsaras vidéken, áthatolhatatlan, átláthatatlan bozótban keresi az ökrét. Végül rábukkan, befogja, nagy fáradtsággal igába hajtja, s a hátára pattanva a kunyhójához indul vele. Ott azután meditációba mélyed, minden elcsendesedik körülötte, és a pásztor „viszszatér eredetéhez". Üldögél derűs csendben és magányban, s nem vágyik a világ dogaira. Megfeledkezik az ökörről is.
De azután újra kimegy a világba, csakhogy egész lénye megváltozott: „Csupasz mellel, mezítláb indul a vásárra. Testét por fedi, az arca sáros, de hatalmas mosoly ömlik el rajta. Nincs varázslat, nincs csoda, és lám, szempillantás alatt virágot fakaszt az elszáradt fákon."
Az elveszett ökör az ember belső lényege, amelyet az önmegismerés fáradtságos folyamatában kell felfedeznie. Mennyi nehézséget kell legyőznünk, míg végre „igába hajtjuk" saját lelkünket. Ha sikerül, akkor meditációban elérjük azt a pontot, ahol újra összekapcsolódhatunk létünk gyökerével. Most már nyugodtan visszatérhetünk a „vásárba". Testünket por fedi, hisz nagy küzdelemben volt részünk, de új életerő tölti meg bensőnket, mert újra egyek vagyunk önmagunkkal és az Univerzummal.
Lelkileg egészséges csak az lehet, aki mert szembenézni tudattalanjával, aki megtalálta ökrét és igába hajtotta. De ezzel még koránt sincs vége a küzdelemnek. A tökéletes egészséghez hozzátartozik a transzcendenciával való kapcsolat.
Az ökör az ember zabolátlan, föl nem térképezett tudattalanja. S hogy mi mindent is tartalmaz, azt a híres pszichológus, Carl Gustav Jung munkásságából megtudhatjuk.

A pásztor igába hajtja az ökröt. A kínai és japán tusrajzokat szimbolikusan kell látnunk, értelmük meditáció segítségével tárható fel igazán. Az ökör az ember zabolátlan, föl nem térképezett lelkét jelképezi, a felszínt. A tusrajzokra oly jellemző üresség a rejtett valóságra utal. A rajzot kör zárja körül, ez a tökéletesség jele, amit a bölcs akkor ér el, ha fölismeri igazi belső lényegét. (Zen ökörképek, Tacuhiko Jokoo tusrajzai)

Az önismeret útjának első állomása a felismerés. Annak észlelése, hogy nem élünk harmóniában, nem vagyunk a Jelenben, nem vagyunk boldogok. Vagyis nem önmagunkat adjuk, nem létezünk, hanem megpróbálunk megfelelni önmagunk és mások elvárásainak. Második lépés a döntés, hogy ezen változtatni akarunk. A harmadik stáció pedig, amikor ráérzünk, melyik úton induljunk el a tudatosítás, valódi létünk megélése felé.
E könyv egy olyan komplex eszköztárat ad olvasója kezébe ennek megvalósításához, amely a pszichológián, a jungi pszichoanalitkán, a metafizikán, a matematikán, az orvostudományon, a pszichoszomatikus feldolgozásokon, a világvallások által megjelenített energiák és elemek alkalmazásán, légzésgyakorlatokon és a helyes életvezetésen nyugszik.
Az önmegismerés egyik leghatékonyabb gyakorlati eszközét a könyvben részletesen bemutatott különféle légzésformák jelentik.
A légzés cserefolyamat, amely testi és lelki szinten egyaránt az elfogadás és az adás polaritását öleli magába. Az életerő energiájának tudatos áramoltatásával változó tudatalatti állapotba kerülünk, testünk szűk határain túllépve valódi identitásunkhoz érkezünk. Ebben az állapotban világosan szembesülhetünk elfojtott érzelmeinkkel, problémáinkkal, elrontott mintáinkkal. Amikor mindezt tudatosítjuk, majd integráljuk, helyet adunk az új, tiszta energiának, a helyes minták rögzítésének. A megoldásban a holotróp, vagyis az „egészre irányított" légzés mellett alapvetően a jungi pszichoanalízisre támaszkodunk.
A terápiában leggyakrabban használt folyamatos légzésnek négy típusát ismerjük. A teljes és lassút, amely a tudatosításban az összpontosításra helyezi a hangsúlyt, a gyors és felszínest, amely az intenzíven felbukkanó mintázattal segít szembesülni. A gyors és teljes légzés a „testünkben tart", nem enged onnan kiszállni, miközben felgyorsítja az integrációt. A normál ritmusú légzést a felbukkanó érzések megfigyelésére alkalmazzuk.
Problémáink, sérültségeink felismerését testünk betegséggel is segítheti. Feladatunk az, hogy megtanuljuk megérteni a betegség üzenetét, ugyanúgy, ahogy megtanuljuk értelmezni álmainkat.
A helyzet súlyosságától függően alakulnak ki pszichoszomatikus, avagy maradandó fizikai tünetek. A lélek e megnyilvánulását különböző tisztulási folyamatokkal befolyásolhatjuk, amelyekkel újra energetizáljuk szervezetünk. Ilyen például a léböjt vagy a zabpehely-kúra. Testünk energetikai egyensúlyának fenntartását a vércsoport szerinti étrend is biztosítja.
Ahhoz azonban, hogy az Univerzummal és önmagunkkal egységet alkothassunk, egzisztenciális-mentális-intencionális szinten is el kell végeznünk a tisztítást. Új ismeretek befogadásával, a tudat tágításával lelkünket és szellemünket is egyre magasabb szintre, rezgésre kell emelnünk, a transzcendencia irányába. Elengedhetetlen, hogy integráljuk a világvallások által megjelenített energiákat.
A Szabadság energiáját a buddhizmus, az Akaraterő energiáját az iszlám, az Erő energiáját a zsidó vallás, míg a Szeretet energiáját a kereszténység foglalja magába.
Ha felvállaljuk az önmegismerést, szavakkal teljességgel meg nem fogalmazható misztikus élményekben lesz részünk. És minél messzebbre jutunk a spiritualitás útján, annál több élményt élhetünk át, amelyek aztán tovább visznek valódi Énünk megtapasztalásához. Segítségünkre áll a meditáció, amely szellemi összpontosítás és a szellem kiüresítése, felülemelkedés a dualitáson. A meditáció a tudat kutatását és megnyugtatását is jelenti, valamint a ragaszkodástól és a téves önazonosítástól való megszabadulást. Ilyen gyakorlással oldjuk fel a múltból származó tudattalan benyomásokat. A meditációnak azért van terápiás hatása, mert a tudattalant tudatossá teszi. És minél tudatosabbá válunk, élményeinkről annál világosabban tudunk beszámolni. Az ember számára megélhető legmagasabb rezgésű energiát meditációval érhetjük el és tudatosíthatjuk.
Alapvetően kétféle meditáció van: egy adott tartalomra, egy bizonyos probléma megoldására, vagy éppen tudatosítására való meditáció és a tartalom nélküli, az ürességre és a gondolatok közötti szünetre való meditáció. Közben régi érzések is feljöhetnek. Ezeket úgy kell kezelni, szemlélni, hogy nem értékeljük őket, így legtöbbször maguktól feloldódnak. Gondoljunk mindig csak arra, hogy a meditáció egyszerre ellazultság és éberség.
A misztikus élmények létezésében kételkedőknek Ken Wilber transzperszonális pszichológus egyik írásából idéznénk:
„A spirituális és kontemplatív hagyományokban használt gyakorlatok (például az ima és a meditáció) valóban erőteljes hatásúak lehetnek, de ahhoz egyszerűen nem elég erősek, hogy rengeteg normális, egészséges felnőtt embert néhány nap alatt vadul hallucináló szkizofrénekké alakítsanak át. Hakuin zen mester a halála után nyolcvanhárom megvilágosodott tanítványt hagyott maga után, akik együttesen újraélesztették és újjászervezték a japán zent. Nyolcvanhárom hallucináló szkizofrén még azt sem tudná megszervezni, hogy együtt menjenek a folyosón lévő vécére, nemhogy a japán zent újjászervezni."
A pszichológus szerint a misztika ellen általában felhozott szokásos érvek egyike sem állja meg a helyét a módszeres kritikával és a modern tudománnyal szemben. Ebből pedig az következik, hogy akik a fenti módon reagálnak a misztikára, azok vagy fogalmi félreinformáltságuk, vagy érzelmi előítéleteik alapján tesznek így.
E könyv segít ennek tisztázásában. Nemcsak tanácsokkal szolgál az önfejlesztéshez, hanem közread nyolc beszámolót is, amelyekben az önmegismerés útján elindulók vallanak őszintén élményeikről, az általuk megtapasztalt tisztulási folyamatokról. Mindegyikük tanúbizonyság arra, hogy a változás, a boldogság megélése csakis tőlünk, tudatosságunk szintjétől függ. A lélek méltatói, a gnosztikus közvetítők pedig vezetőink lehetnek ebben.
„A lélek még ma is afelé mutat a szívben, ahol az Isteni új életre kelti a Halandót, és csendesen új sorsra tanítja a Tudatot.
A transzperszonális pszichológusok csupán hallgatagon ülnek a keresztútnál, és irányt mutatnak - nem tesznek se többet, se kevesebbet." (Ken Wilber)