A Jung nevéhez fűződő személyiségpszichológia hasonlít az ősi tipológiához.
Jung négy emberi tudatszerkezetet különböztet meg, melyeket a tudatosság funkcióinak nevez:

• gondolkodás
• érzés
• érzékelés
• intuíció

Ezek párhuzamba állíthatók a négy őselemmel:

• tűz
• föld
• levegő 
• víz

és a négy temperamentummal:

• szangvinikus
• kolerikus
• melankolikus 
• flegmatikus

Ezek a tipológiák merevek, és minden személyt egy vagy két kategóriába sorolnak.
Jung dinamikus rendszerként tünteti fel, és azt állítja, hogy minden emberi lény tudatában egyszerre mind a négy szempont jelen van, csak nem egyforma mértékben fejlődtek ki.
A negyedik a tudattalan birodalmában marad.
Jung szerint csak életünk második felében jut el igazából a tudatunkhoz, hogy elhanyagolt felünket fel kell fedeznünk, és fel kell emelnünk a mélységből. Hogyan kell ezt érteni?
Úgy tűnik, kompetenciáinkat csak gyenge oldalunk hátrányára tudjuk kifejleszteni. Minél erősebben határolja el magát valamelyik kifejlesztett funkció a háromból, annál erősebben a tudatalattiba szorul a negyedik, tehát annál jobban fog hiányozni a tudatosságunkból.
Ebből következően későbbi kudarcaink, így elégedetlenségünk és boldogtalanságunk forrásává lesz.
Ha például valaki erős gondolkodó funkciót fejleszt ki, általában az érzés funkcióját fogja elhanyagolni, vagyis ez fog tudattalan szinten maradni, aminek egyszerűsített vázlata a következő ábrán látható:

A gondolkodó típus

           TUDAT
     GONDOLKODÁS

INTUÍCIÓ           ÉRZÉKELÉS

            ÉRZÉS
       TUDATTALAN

Minden átélhető bizonyíték arra utal, hogy jó és természetes, ha életünk első felében csak három funkciót erősítünk, aztán később egyre erőteljesebben szembesülünk a negyedik rész hiányával.
A négy különböző típus feladatai pszichológiai szempontból
a következő szabályosságot mutatják. Ha a fenti modellhez tartozó emberektől azt kérnénk, hogy spontán módon vágják rá, mit éreznek éppen, akkor azt felelnék:
„Azt hiszem, úgy érzem magam...."
Mivel számukra sokkal könnyebb és gyorsabb gondolkodni, mint érezni, azonnal tudnának válaszolni. Így aztán elképzelik, mit is kellene az adott szituációban érezniük. Hiba azt állítani, hogy nem éreznek semmit, csak sokkal több időre van szükségük hozzá.
Érző funkciójuk visszamaradott, nehézkés, nyers, túl általános, és általában véve nem olyan csodálatosan kifejlett és azonnal hozzáférhető, mint a gondolkodó funkció. Ezért érzik bosszantónak, ha ezzel a szinttel kell foglalkozniuk. Mivel nem fejlődött ki, vagy éppenséggel egy kicsit lemarad a többitől, az egészet valami egyszerű és primitív hangulat övezi számukra, semmi olyan nincs benne, amire büszkék lehetnének. Ezzel ellentétben gondolkodásuk kiváló.
Ezek az emberek életük második felében újra és újra olyan helyzetekbe kerülnek, amelyek érdekeltté teszik őket abban, hogy elfogadják az érzéseket, és érzelmeket alakítsanak ki.

Az érző típus

            TUDAT
            ÉRZÉS

INTUÍCIÓ         ÉRZÉKELÉS

       GONDOLKODÁS
        TUDATTALAN

Az érző típusoknál olyannyira kifejlett az érzelmi funkció, hogy zsigeri benyomásaikra alapozva azonnal véleményt alkotnak, és nem képesek átgondoltan dönteni.
Finoman szólva, elhanyagolták a gondolkodást, és nehezükre esik, vagy nem is képesek megindokolni érzelmi döntéseiket, vagy logikusan elmagyarázni valamit. Mégis hevesen visszautasítanák, ha valaki azt állítaná, hogy nem képesek „gondolkodni". Ez különösen azért van így, mert társadalmunk olyan egyoldalúan magasztalja a gondolkodást, hogy megsemmisítő ítéletnek számít valakiről azt állí-
tani, hogy nem képes rá.
Az érző típusú emberek ábrándjaikat vagy kiválóan működő ösztöneiket élik meg gondolkodásként, ezeknek azonban semmi közük sincs a logikus, elemző, egybefüggő gondolatmenethez.

Az érzékelő típus

                TUDAT
              ÉRZÉKELÉS

GONDOLKODÁS        ÉRZÉS

             INTUÍCIÓ
           TUDATTALAN

Az érzékelő típusok számára a világ az érzékeken keresztül: színeiben, ízeiben, illataiban és külső megjelenésében mutatkozik meg. Tökéletesen el tudnak veszni az érzékeik nyújtotta élményekben, vagy - kizárólag a külső formára koncentrálva - megszűnnek érzékelni olyan lehetőségeket, melyeket egy tárgy vagy terv nyújtana. Hiányoznak belőlük az ösztönök.
A legszélsőségesebb esetben csak azt látják, ami van, és azt nem, ami lehetséges lenne.
Ezt az elveszett érzékszervet kell kifejleszteniük, ráérezni a világ sokszínűségére, felbecsülni egy kísérlet vagy egy vállalkozás előnyeit, röviden, az ő elveszett kincsük: a belső látás megtalálása.

Az intuitív típus

           TUDAT
         INTUÍCIÓ

ÉRZÉS             GONDOLKODÁS

       ÉRZÉKELÉS
     TUDATTALAN

Az intuitív típusú ember számára egészen máshogy működik a világ. Az intuícióban élő embereket olyannyira lekötik az ötletek, hogy minden más funkcióról teljesen megfeledkeznek, elhanyagolják a tényeket, a valós megjelenést. Képzeletük, ábrándjaik foglyai, és a legritkábban valósítják meg terveiket. Közelebbről megismerkedni a józan valósággal, nem megelégedni a dolgokról alkotott elképzelé-
sekkel, hanem türelmesnek lenni, amíg valami megszilárdul és tettek-
re váltható: ez az ő elveszett kincsük.
Összefoglalva: a négy jungi személyiségpszichológia a kronobiológiai pszichológiai osztályozás szerinti fizikai szintet, a temperaramentumot mutatja meg. Emellett természetesen megismerhetjük általa az érzelmi és intellektuális tevékenység különböző szintjeinek megfelelő típusokat is.
A négy temperamentum, melyek beazonosíthatók a négy ismert tudati funkcióval és elemmel:
       Szangvinikus = gondolkodó = tűz
       Kolerikus = érző = föld
       Melankolikus = érzékelő = levegő
       Flegmatikus = intuitív = víz