Ebben az esetben nem az egó, hanem a felsőbbrendű éntudat, szeretet rezgése.
Ehhez meg kell lennie a megfelelő rezgésszintnek. Mindig figyelni kell, amit mondanak nekünk, azt hogyan és miért mondják. Be kell fogadni, és tanulni kell belőle, levonni a tanulságokat.
Mindig nagyon figyelni kell, milyen szavakat használunk. Minden körülményt meg kell vizsgálni, figyelni, hogy a másik embert ne bántsuk meg. Felsőbbrendű éntudattal! Minden ember tükör, azt hozza ki belőlünk, ami bennünk van.

Saját anyanyelvünket beszéljük, mindenki azon tudja a legjobban kifejezni önmagát. Egy nyelvben szellemi valósággá válik egy egész nép, és a nép hazája.
Benne alakul át gondolattá, hanggá és képpé, a nép szellemének teremtő ereje. Segítségével honunk levegőjét, éghajlatát, földjét, hegyeit és völgyeit, a hazai tájnak mély, gondolattal és érzelemmel telt rezgését nyilvánítjuk ki.
Honnan jöttél? Mi van benned? Ezt adod ki magadból, adod át generációról generációra. Aki nem tud beszélni, annak nincs identitása, nem éli meg önmagát.
Amikor beszélek, élek! Őseink gyökere bennünk él. (Árpád népe) Ne egoista módon nyilvánuljunk meg.

A nyelvnek van egy dallamossága, ami népdalokban és népköltők verseiben megnyilvánul. A nép nyelvén keresztül egy tiszta, áttetsző szellemi élet és annak az egész történelme nyilvánul meg. Balladáink szenvedősek voltak, az alázatot gyakorolták mindig. A feltétel nélküliséget mutatják. Életüket adták népükért az ősök. Szavakban, írásokban és cselekedetekben.
Történelmünk mutatja, hogy feltétel nélkül vagyunk, és építjük a jövőnket. Van széthúzás, korábban 2 kontinensnyi területet birtokoltunk, most csak maroknyian vagyunk.

Arra kell figyelni, mivel tudom a másikat segíteni, nem pofonokat adni neki.
Sok Nobel díjas, tudós van közöttünk. Nagyon sok magyar él szétszórtan a világban. Mindenhol meg tudnak élni, feltétel nélkül és segíteni más népeket is.

Bármilyen gondolatok keletkeznek a fejben, csak a nyelvi anyag, meghatározások és mondatok alapján keletkezhetnek és létezhetnek.
Amikor jön egy gondolat, hozol egy rezgés magaddal. A beszédet is lehet fejleszteni.
Tudatában kell lenni mindig a kiejtett szavainknak. Alkotó képességnek kell megnyilvánulnia. A mondanivalót meg kell alkotnom.
A tudatodat mindig engedd tágulni. (Mint az étkezésnél, figyelni kell, hogy jutott el hozzád az étel, az elemekre figyelni, energiákra.)
Kommunikációmba is bele kell vinnem az elemeket. Az ne sivár legyen. A mondanivalómban teret kell adni, amibe a másik belekapaszkodhat, a másikba ami végbemegy, azt ki tudja bontakoztatni. Mindenkiben máshogy mennek végbe a folyamatok. Mindig tudatosan kell fogalmazni. Meg kell érteni és tanulni, hogy minden szó értelmét, minden mondat értelmét, minden egységes szemelvény értelmét tudnom kell kiemelni, a fő gondolatot, amelyet alá kell támasztani logikusan összefüggő mellékgondolatokkal.
Mindig arra kell törekedjek, hogy a szeretet rezgéseivel kommunikáljak.

Elbeszélés, magyarázat

Az a módszer, amelyek segítségével ismereteket közlök. Elbeszélésre akkor van szükség, amikor nincsen személyes tapasztalatunk és ez által nem tudunk társalogni. Általában a múltról beszélve használom az elbeszélést, azzal táplálkozom.
Földrajzról, tudományokról, térben és időben távoli dolgokról. Ahhoz, hogy ne unalmas legyen, a gyökerektől, alapoktól kell kezdeni. Behozhatok anekdotákat, legendákat, balladákat, a világ mitológiájából hasonlatokat, példákat. Itt is a tudatomat tágítva. Az elbeszélésnek is értelme legyen, a fő mondatnak, fő vonalnak és a hozzá kapcsolódó mellékmondatoknak. Írásban kb 2-3 oldal maximum, attól függ, miről van szó.
Tartalma megfelelő legyen a másik egyén fejlettségi szintjének. Több ember esetében egyszerűbb és magasztosabb gondolatokat, példákat is be kell hozni.
Egy elbeszélésnek meg kell ragadnia az illetőt. Legyen benne lélek, hanghordozással behozható érzelmi töltődés. A mondatok tömörek legyenek és legyen tartalma.
Először magamban kell végiggondolni a kimondandó mondatokat. Nem ő-zve, dadogva, röhögve.

Beszélgetés

Beszélgetésen azt a tanítási módszert értjük, amelyet alkalmazva jól átgondolt kérdésekkel arra késztetem a másik társamat, hogy visszaadja a benne lévő tudást. Ezáltal nem igennel és nemmel válaszolok, hanem a tudatosítási folyamatot beindítom, a kérdésre válaszolva értelmesen reagálok. Logikusan összeállítva.

Lehet:
- heurisztikus - Heuréka! Megtaláltam, felfedeztem! Az aki kérdez, arra készteti a beszélgetés során a társát, hogy ő maga fedezze fel az igazságot, a mondanivalót,
- katekizáló - dogmába foglalt, előírt, megírt meghatározások, amik annak a kornak megfelelően a bölcs konklúzióját bevonva, mint egy meghatározás, dogma tárja elénk.

Abban az esetben, ha érzem, hogy a másik egy más irányba akar elvinni, vissza kell terelnem. Társaságban is, ha valaki nem megfelelően beszél, viccesen vissza kell terelnem, ha nem akarom, hogy az a hangulat uralkodjon.

Illemtan - ha valakinek nem tanították meg, meg kell tanulni.
Az ember hozzáállásától függ minden! Az alapgondolatokat először meg kell fogalmazni, rá kell érezni. Legyen benned egy kerekasztal. Ki, hogy gondolkodik? Művész, tudós, orvos, Kati néni a piacról, szüleim, stb.
Tudatot tágítani, magasabb, szélesebb rezgést behozni. A következtetéseket mindig le kell vonni. Minden nap este átnézni a napodat!

A beszélgetés addig tart, amíg a kérdés és felelet megéli önmagát. Arra kell törekedni, hogy örömünket kifejezzük, bátorító szavakat mondjunk, ha arra van szüksége. Ezzel is tudat alatt erőt adok neki. Ha nagyobb emberrel találkozol, köszönetedet nyilvánítsd ki.
Az eltört nádszálat is ki lehet egyenesíteni és erősíteni.
Ami energiát kiadsz magadból, azt kapod vissza.
Gondolat = szó = cselekedet! Mindegyikre nagyon figyelni kell és megélni önmagunkat.
Tisztelet megadása cselekedet szinten is meg kell valósuljon.
Te viszed önmagad!

Magyarázó beszélgetés

Először az értelmi színvonalat kell nézni és abból a szemszögből kell elkezdeni a magyarázatot.
Azt mondom el, ahogy én látom a dolgokat, ahogy megéltem. Megmagyarázom, hogy érintettek ezek a dolgok. Túl sokat nem szabad magyarázni. Csak a lényeget. A szavaknak legyen meg az értelme!
Fő mondat és logikusan hozzá csatolva a mellékmondatokat, mindennek meg legyen az értelme.
Ha lelki dolgokról van szó, akkor erkölcsi megnyilvánulásokat hozok elő. Morális, erkölcsi magyarázatot adok, az illemmel hozzátevőleg.

Megfigyelés

Egy kommunikációnál nagyon fontos a megfigyelés. Egy ismeretem átadásáról van szó. Ezt az ismeret átadását megfigyelnem kell, hogy kinek adom át, és ezekre a megfigyelésekre kell támaszkodjak. Mindig egy téma körül forog. Ott nagyon részletes, aprólékos leírást kell alkalmaznom. Figyelek. Mindent kitárok és arra a dologra figyelek. Nem összpontosítok! Egyik a másikkal kibontakoztatja önmagát a figyeléssel.
A figyelés behozza nekem a tudatos befogadást. A megfigyelés után tudomást szereztem róla, tudatosítottam.
Én nem egy lenyomat vagyok. Felsőbbrendű énemet éljem meg, és döntsek!
(Az állatok is csak akkor eszik meg egymást, ha éheznek. Ösztönösek. De ha jóllaktak, adnak másnak is.)

A kommunikációban a szeretet energiája nyilvánuljon meg leginkább.
Mi is az igazi szeretet? Valakit nem sajnálunk le, hanem támogatjuk. A támogatással perspektívákat adunk neki, hogy kilépjen abból az állapotból, amiben van. Ha valakivel közömbösek vagyunk, nem fittyet hányunk rá (ha lehet vele kommunikálni), hanem figyelemmel kísérem. Behozom a megnyilvánulását a szeretetnek, arra orientálom, irányítom a figyelmét, amit jól csinált.

Meg kell adni a szabadság energiáját is a szeretet mellett.
Ha féltékeny vagyok valakire, valamire, a bizalommal tudom mindig polarizálni. Bízom benne, hogy nagylelkűen tudja kezelni a helyzetet, amire én féltékeny vagyok.
Mindig polarizálnom kell!
Haragnak is az örömteli oldalát fogom meg. Hálásnak kell lennem a segítségért. Változtatni senki nem tud, csak én. Senki, senki mást nem tud megváltoztatni. A hozzáállásomtól függ minden.
Aki minél nagyobb ember, minél magasabb rezgésszinten létezik, annál szerényebb, annál „láthatatlanabbul" létezik.

Ha jót nem tudsz mondani, rosszat ne mondj.

A kérdéseket is úgy kell feltenni a másiknak, hogy legyen kibontakozási lehetősége. Nem kell felvenni a kesztyűt sem.
Amikor közeledek emberekhez, mindig szeretetteljes megnyilvánulással kell tennem.

Tudjunk viccelődni!

Ha valaki félénk, bátorítom. Ha valaki nem mer szembenézni a valósággal, az én életemből megmutatom neki, hogy én milyen érzelmeket hordoztam régen, és kiléptem egyszer csak a helyzetemből.

Mindig mindenkivel nyugodtan kommunikálok. Ha valaki ideges, vele is. Segíteni kell neki, hogy tovább tudjon lépni. Feltétel nélkül!
Ha nincsen elég megalapozott információm valakiről, nem adhatok neki tanácsokat.
Ha valamiben nem vagy biztos, nincsenek érvek, nem magyarázok neki.

Senkit sem akarok megsemmisíteni, hanem lehetőséget adok neki. Nem lerombolom, hanem építem. Nem agresszió, hanem gyengédség.

A nyugalom, szeretet és gyengédség érződjön ki. Mindig legyen visszacsatolási folyamat, amivel a másik kibontakoztathatja önmagát. A felsőbb, szellemi erők segítségével.