A buddhizmus mint a Szabadság energiája

Buddha - szanszkrit eredetű, jelentése: felébredni.
Buddha élete a tévelygés éjszakájából a megismerés fényére való ráébredésről (megvilágosodásról) szól. A felébredés lehetősége mindannyiunkban ott van. Tudatos Énünk a tudatosodás révén megvilágosodhat, miközben minden korlátunk szertefoszlik, tudatunk kiterjed, és ráébredünk a lényegre, amit egy szóban meg tudunk fogalmazni.
Buddha: „Én magam szereztem meg a tudást, ki követőjének nevezem magam. Nincs tanítóm, én vagyok a senkihez sem mérhető tanító."
Buddha ráébredt arra, hogy ez a felébredés nem kívülről kapott felvilágosítás, hanem egy az emberben belül lejátszódó megismerési folyamat végeredménye, egy felsőbbrendű folyamaté. Ha megismered önmagad, egyszer csak megvilágosodsz. Az üdvösség a fontos, a szeretettel meg tudsz világosodni. Ehhez szükség van útmutatásra, tanításra, de ha ráléptél az üdvösséghez vezető útra, ami a tökéletesség útjának is nevezhető (mindvégig a tökéletesedés a cél), akkor megérted az itt és most lényegét, megvilágosodsz, tudsz élni, létezni a jelenben.
Buddha ember volt, aki megmutatja, hogy mi is ráléphetünk az ő útjára, és megvilágosodhatunk. Abban különbözött tőlünk, hogy képes volt legyőzni minden elvakultságot, szenvedélyt, az egóját, a negatív energiákat. Szellemi és emberi tökéletességei következtében csodás erők bontakoztak ki benne olyan csatornák által, amelyek transzperszonálisan kapcsolatban állnak Istennel. Sokan megtagadják ezeket. De ezeket meg kell élni, és a szabadságot is, mert Isten mindezt rendelkezésünkre bocsátotta.
Az ember mágikus erőkkel rendelkezik.
Buddha egy önmagát tökéletesítő folyamaton ment keresztül. Rájött, hogy emelkedett szellemű, tökéletes emberré kell válnia ahhoz, hogy megértse az Univerzum körforgását, azt, hogy minden úgy jó, ahogy van.
A buta embert a gondolatai irányítják, a bölcs ember irányítja a gondolatait. Nem könnyű ezt a bölcs állapotot elérni.
Buddha élete i.e. 560-480 közöttre tehető.
Megtestesülési tan (amely írásba foglalja Buddha tudását): gyökerét korábbi létezésekből eredezteti. Léte már sokkal korábban, a tiszta energia szabad áramlásakor megkezdődött. Párhuzamba szokták állítani Krisztussal, akit istenembernek hívtak, és aki szűztől született. Mindketten mentesek voltak mindenfajta bűntől. Buddha megvetette a nemiség vágyát, az érintkezést. Megszületése után édesanyja rövid idő után meghalt - soha többé nem vált anyává. Ez is az energetikai forrás tisztaságát mutatja.
Legendába foglalták születésének misztériumát: Sudho Dana, az apa tudta, hogy fiából nagy megvilágító, a világ megvilágosítója lesz, ezért próbálta őt zárt területre korlátozni, nem kiengedni a világba, hogy ne legyenek tapasztalatai. De Buddha négyszer kikocsikázott. Ekkor megjelent neki Isten, és négy érzelmi töltődéssel gazdagította: aggastyánként jelent meg, betegként, halottként, végül mint aszkéta. Rámutatott arra, hogyan telik el az életed, ha üres vagy lelkileg. Amikor a negyedik után hazatért, az a hír fogadta, hogy a fia megszületett. Bement, hogy megnézze, de az aludt az anyjával, és Buddha így látta, mielőtt végleg elhagyta volna őket. Otthagyta családját, és kezdetét vette a tanítása. Több mesternél járt. Kezdetben fájdalmas önsanyargatással akarta kierőszakolni a megvilágosodást, de rájött, hogy a testet nem szabad sanyargatni. Majd, mikor már hét esztendeje egy fügefa alatt ült, elérte a „bódi" állapotot, és megvilágosodott. A megvilágosodás a következő képességeket hozta magával:

• képes volt visszaemlékezni saját korábbi létformáira
  (a reinkarnáció alappillére)
• megértette más lények újra megtestesülésének folyamatát
• megkapta a 4 nemes igazság tudását és a 3 fő baj
  (az érzéki gyönyör, a létezés gyönyöre és a tudatlanság megszületése) ismeretét.

Ezt a három gondolatot, felismerést kapta. Ráébredt arra, hogy a megváltottban rejlik a megváltás.
Ahogy eléred ezeket a fokozatokat, megszűnik a reinkarnáció. Nem kell többé újraszületned, mert már ott vagy, mint Isten. Sem az élvezetek hajszolása, sem a túlzásba vitt önsanyargatás nem visz el a megvilágosodáshoz. Csakis a mértékletesség és a középúton való haladás. Alapvető éntudatodat és felsőbbrendű éntudatodat összhangba kell hozni, megélni a szabadságodat. Kényszer nélkül. Fontos a tudatos énedet is mindig fejleszteni.
Mindennek szabad úgy lennie, ahogy van. Ezt a szabadságot megtörheti az anyagi világhoz való ragaszkodás negatívuma. Ezek a ragaszkodások az első három csakrához köthetők (élethelyzet, emberek, pénz, munka, szenvedélyek stb.) A szívcsakra és a torokcsakra az érzelmi dolgokhoz, a homlokcsakra a filozófiához, ideológiákhoz való ragaszkodásról szól.
Minden embert, minden mentalitást el kell fogadnod. Sosem szabad megengedned, hogy elvegyék a szabadságodat! Te dönthetsz, hogy mit teszel meg, és mit nem. A megnyilvánuló Istenhez is a szabadság energiája „köt". Nem szabad az ember, ha feszültség van benne, ezért meg kell találnod a nyugalmat, hogy szabadon dönthess. Ha bezárt vagy, nem tudsz nyitott lenni. A szabadságot megöli a sok hazugság is. Nagyon fontos az őszinteség! Minden hazugságnak félelem a gyökere. Ahol félelem van, ott nincs szabadság, és hiányzik a bátorság is. Meg kell tanulnod nemet mondani. Meg kell tanulnod változtatni önmagadon, és inkább pozitívan, mint negatívan gondolkodni. Le kell mondanod mások kritizálásáról.
A szabadság lehetőséget ad teremteni, megélni önmagadat. Soha ne ragadj le abban, ami a szabadságodat gátolja! A szabadság ellentéte a birtoklás. Már gyerekkortól kezdve belénk sulykolják. De minden ember Isten teremtménye, saját akaratából azt tehet, amit szeretne. Ha megadod a szabadság energiáját a társadnak, akkor fejlődni tud melletted.