A nyugati pszichiátria és pszichológia a holotróp állapotnak nem tulajdonít sem terápiás, sem heurisztikus jelentőséget, tulajdonképpen patológiai jelenségnek tekinti.
Michael Harner, egy tekintélyes antropológus, aki az Amazonas vidékén végzett helybéli munkája során elnyerte a sámáni beavatást, és maga is gyakorló sámán, úgy vélte, hogy a nyugati pszichiátria legalább két szempontból előítéletekkel terhelt a holotróp tudatállapotok iránt.
Először is: etnocentrikus, amennyiben az emberi pszichének, sőt magának a valóságnak a megértését, elfogadását, egyedülállónak, minden más felfogás felett igazságnak tekinti. Emellett kognicentrikus is, amit helyesebb lenne pragmacentrikus néven megjelölni, amennyiben csak azokat a tapasztalatokat és megfigyeléseket veszi figyelembe, amelyek a közönséges mindennapi tudatból erednek. (Harner 1980.) A holotróp állapotok iránti érdektelenség egyre csökkenő érzékenységhez, és ahhoz a tendenciához vezetett, hogy kisebb koncepciós (felfogásbéli) keretben patologizál.
E területek szisztematikus, módszeres tanulmányozása félreérthetetlenül megmutatja, hogy az emberi pszichére vonatkozó alapértelmezés gyökeres revíziója nem kerülhető el, és hogy a pszichiátria, a pszichológia és a pszichoterápia számára új modelleket kell teremteni.
Ami a gondolkodásmódunkat illeti, a szükséges változtatások a következő kategóriákba sorolhatók:

1.) Az emberi psziché természete és a tudat dimenziói

A hagyományos akadémikus pszichiátria és pszichológia olyan modellt használnak, amely a biológiára, a születés utáni biográfiára és a freudi, egyéni tudattalanra korlátozódik.
Ha mindazon jelenségeknek, amelyek holotróp természetű élmények folyamán feljönnek, az őket megillető figyelmet szentelnének, az fantasztikus gondolkodásbeli, elemzésbeli megújuláshoz, új elgondolásokhoz, új értelmezésekhez vezetne a tudati dimenziók terén.
A holotróp élmény elsősorban a tudatosításban játszik óriási szerepet, és ezáltal az önismereten keresztül önfejlődéshez és az egység élményének megéléséhez vezet.
A postnatális, születés utáni biográfiai sík így már egy kiszélesített területet foglal magába, amely még két irányt ölel egybe, éspedig:

• a prenatálist, ami a születési traumákra vonatkozik és
• a transzperszonálist, ami ősökre vonatkozó faji, kollektív, pszichogenetikus emlékeket, karmikus folyamatokat és archetipikus tapasztalatokat tartalmaz.

2.) Az emocionális és pszichoszomatikus zavarok lényege és felépítése

A nem organikus, szervi eredetű pszichogén, pszichopatológiai, pszichikai zavarok magyarázatára a hagyományos pszichiátria olyan modelleket vesz segítségül, amelyek csupán a postnatális biográfiai traumákkal foglalkoznak, és nem veszik figyelembe a lehetséges előző életekből eredő problémákat. Az új gondolkodásmód azon a véleményen van, hogy a traumák valójában sokkal mélyebbre nyúlnak vissza, és befolyásolják az emocionális folyamatokat.

3.) A terápia hatásos technikái

A hagyományos pszichiátria kizárólag olyan technikákat használ, amelyek biográfiai síkon működnek. Többek között megkövetelik az elfojtott eseményekre való visszaemlékezést vagy az elfojtott emocionális anyag szabaddá tételét.
A múlt rekonstrukciójáról van szó: álmokról, neurotikus szimptómák alapján feljövő folyamatokról, traumatikus jellegű benyomások újra átéléséről. Kutatási eredmények támasztják alá, hogy a holotróp természetű technikák használata egészen nagyszerű és új perspektívákat nyit a személyiség gyógyulása és átalakulása szempontjából. Ez hozzáférhetővé válik, mihelyt a tudat eléri a prenatális és transzperszonális térséget. Ez a lehetőség napjainkban már adott, és e téren jómagam is sok pozitív személyes tapasztalatról tudok beszámolni pácienseim köréből.

4.) Stratégiák a pszichoterápiában és az önismereti terápiákban

A hagyományos pszichoterápia lényegében arra irányul, hogy intellektuális síkon eljusson a psziché működésének megértéséhez.
Miért alakítunk ki bizonyos szimptómákat, és mi mit jelent?
Az így nyert felismerésekből kiindulva fejlesztjük ki a technikákat, amiket a terapeuta aztán gyakorlati munkájában alkalmaz.
E módszer elégtelenségét mutatja az a körülmény, hogy a pszichiáterek és pszichológusok még a legalapvetőbb elméleti nézőpontokban sem képesek megegyezni.
A holotróp állapotokkal végzett munka felhívja figyelmünket egy meglepő, gyökeresen különböző alternatívára, vagyis hogy ezen állapot beállta után a páciensnél elindul a lényéhez tartozó belső intelligencia mozgósítása. Ha ez egyszer felébredt, maga veszi át az irányítást, és meghatározza a gyógyulási folyamat menetét.

5.) A lelkiség szerepe az ember életében

A nyugati, materialista orientációjú tudomány nemhogy tenne valami pozitív lépést, elhatározást a lelkiség érdekében, inkább úgy tekint rá, mint a tudományos világképpel összeegyeztethetetlen valamire.
Az újabb kutatások azonban kimutatták, hogy a lelkiség az emberi psziché természetes dimenziója, és az univerzális rend alajául szolgál. Ebben az összefüggésben a lelkiség eredendő értelmében értendő. Tehát itt nem beszélünk a szervezett vallások ideológiájáról.

6.) A valóság természete: psziché, kozmosz és tudat

Az eddig említett változtatási javaslatok mind utaltak a konvencionális pszichiátria, pszichológia és pszichoterápia elméletére és gyakorlatára. A holotróp állapotokkal folytatott munkából származó kihívások azonban sokkal alapvetőbb természetűek.
Sok élmény és megfigyelés oly rendkívüli, hogy a monoteista és materialista szemlélet képtelen megértésükre.