A légzés lehet magas, azaz felületes.
Itt többféle lehetőség van.
Mellkasi, amikor a légzés csak a mellkas felületén történik. Ha csak a rekeszizom vesz részt a légzésben, ezt hasi légzésnek nevezzük. Amennyiben a has és a mellkas is részt vesz a légzésben, kevert típusú légzésről beszélünk.
A légzés lehet mély, teljesen laza, amely egészen a mélymedencéig hatol le. A belégzés és kilégzés aktivizálását orron és szájon keresztül érhetjük el, így a légzés lehet gyors. Ezzel ellentétes megjelenési forma a lassú, nyugodt, mély be- és kilégzés, amely a test teljes ellazulását biztosítja. Emellett ismerjük még a folyamatos légzést, itt a be- és kilégzés között nincs szünet. A folyamatos légzés eredménye az energia teljes áramköre: a prána és ápana egyensúlya a testben. A prána a test életerő energiája. A prána szanszkrit eredetű szó, az indiai jóga filozófiából származik.
A pránának számos forrása van: táplálék, napfény, víz, levegő.
A legfontosabb a levegő.
Napokig elélhetünk minden nélkül, de levegő nélkül csak néhány percig bírjuk.
A prána nem azonos az oxigénnel. Az oxigént a vörösvérsejtek szállítják a test sejtjeibe.
A prána, az életerő energia finom energiacsatornákon, az ún. nádikon áramlik. A nádiknak három fő csatornájuk van, amelyek sokszorosan elágaznak. Az életenergia női aspektusa az ida csatornán, férfi aspektusa a pingala csatornán, semleges vagy meditációs aspektusa a sushumna csatornán áramlik. A prána áramlásának fő csatornái a jól ismert akupunktúrás meridiánok. A test minden élő sejtjét a prána finom csatornái táplálják. A folyamatos légzés a testben olyan feltételeket teremt, amelyek a váltóáramhoz hasonlóak.
Belégzéskor a prána a test minden sejtjébe beáramlik, teljesen relaxált, ellazult, kilégzéskor pedig az összes apána kiáramlik újra, így bezárja az áramkört. Apána alatt értjük az elhasznált életerő energiát.
Az energia teljes áramkörének újabb és újabb ciklusa követ-
keztében a lélegző érzi az energia áramlását, beleértve az áramlás elakadását is. Ezek az elakadások jelezhetik mindazokat az elfojtott, elrontott mintákat, amelyeket magunkkal hozunk, és amelyek problémaként ott állnak, megoldásra várnak. Az elfojtott, elrontott minták ennek következtében működésbe lépnek, és lehetővé teszik, hogy a személy integrálja őket.
A folyamatos légzésnek négy típusát ismerjük, amelyeket röviden be is mutatok:
Teljes és lassú
A levegő nagy térfogata segít tudatosítani a mintázatot, a lassú sebesség pedig megkönnyíti az összpontosítást.
Gyors és felszínes
Akkor hatékony, amikor egy mintázat intenzíven bukkan fel.
A felszínes légzés megkönnyíti a szembesülést a mintázattal, a sebesség pedig felgyorsítja az integrációt.
Gyors és teljes
A gyors és teljes légzést akkor érdemes alkalmazni, amikor olyan mintázat kerül a felszínre, amely „kivisz a testből", például: az álmosság.
A levegő nagy térfogata a testünkben tart, a sebesség pedig felgyorsítja az integrációt.
Normál ritmusú folyamatos légzés
Amikor a folyamat megfelelően működik, akkor csak az érzések figyelésére van szükség. Ekkor csak fenntartjuk a folyamatot a normális ritmusú légzés segítségével. A folyamatos légzéssel kezdődő és az integrációval végződő periódus „légzési ciklusként" ismert.
A légzés három komponenst foglal magába, amelyek szoros kapcsolatban állnak egymással. Ezek:

• a test
• a lélek-érzelem-elme (gondolkodás), mivel úgy gondoljuk, hogy a gondolkodás adja a biztonságot
• a szellem (transzperszonális)

Mi magát a lélegzetet keressük. A lélegzet nem egyenértékű a légzéssel, ami teljesen automatikusan végződik a testben. Amikor lélegzünk, többet tapasztalunk meg a testből.
Elég, ha csak a zongora és a zene kapcsolatát hívjuk magyarázatul. Ismerjük-e valóban a hangszert, míg nem ütöttünk le hangot rajta?
Felismerhető-e a zene szépsége a zongora felépítésében?
A lélegzet a légzést igényli - amikor lélegzünk, meginvitáljuk a lélegzetet, hogy lépjen belénk és haladjon keresztül rajtunk.
A lélegzet az univerzális életenergiát áramoltatja keresztül a testünkön. A lélegzet mind a három szintet magába foglalja.
A tanszperszonális világ kihívja a mindennapi világot, azt kiáltja neki: illúzió!
Belekezdünk a légzésbe, és nem tudjuk, hogy mi lesz a vége, itt az elménk nincs jelen, mint gondolkodó.


A központi idegrendszer centruma az agy.
Az idegrendszer a test alapvető hírközlő- és összeköttetés rendszere. Szabályozza a parancsokat kiadó centrum és az azokat végrehajtó periféria különböző szintjei közti kapcsolatot.
Kétfajta idegrendszert különböztetünk meg:

• az akaratlagos vagy szenzomotoros és
• az akaratlan vagy autonóm idegrendszert.

A bal agyfélteke az akaratlagos oldal.
Az akarat által irányítható rész vitelezi ki a mozgásmintát. Logikus, rendszerező, verbális. Elraktározza mindazt, amit látunk-hallunk. A tárgyi világgal kapcsolatos tapasztalatokkal foglalkozik.
A jobb agyfélteke oldala a passzív, akaratlan oldal. Itt minden úgy történik, ahogy a baloldal agyféltekéje akarja. A jobb agyféltekét nem korlátozza a logika. Képzeletbeli tapasztalatainkat őrzi, mindazt, amit elképzelünk, vagy gondolatban felidézünk.
Harmadsorban szükséges megemlítenünk az önkéntelen részt, ami a zsigerek akaratunktól független beidegzéséért felelős. Ez az úgynevezett „vegetatív zsigeri idegrendszer".
A vegetatív zsigeri idegrendszer két antagonista részből áll:

• szimpatikusból, melyet archetipikus férfias pólusnak nevezhetnénk, mivel az olyan aktív, kívülre irányított viselkedés-mintákat szabályozza, mint a harc, a menekülés, a munka és a koncentráció. Ide az úgynevezett adrenerg átvivőanyagok tartoznak, a mellékvese hormonok: mint az adrenalin, a noradrenalin, vagy az agy területén a dopamin.
• paraszimpatikusból, amely a regeneratív folyamatokért felelős, az emésztéstől a nemiségig. Ő a nőies pólus, és átvivőanyagai a kolnerg anyagok, mindenekelőtt az acetil-kolin.

Ha az idegrendszer részeit hozzá akarjuk rendelni a pólusokhoz, akkor az akaratlagos idegrendszer a férfias vagy „yang" pólusnak felel meg, míg a nőies a „yin" pólusnak. Így a jobb és bal agyfélteke egymásra hatva egyenlítődik, fejlődik.
Ne feledjünk elidőzni az előbbiekben említett életenergiánál. Az életenergia nem más, mint tudatos légzés, felelősségvállalás: az anyag, az elme és a szellem szintjén működik.
Attól a pillanattól fogva, hogy tudatára ébredünk a világnak, amely körülvesz minket, elkezdjük keresni benne a helyünket. Van mód arra, hogy szert tegyünk a korlátlan lehetőségek nyújtotta örömre. Mindössze annyit kell tennünk, hogy megértsük, feltárjuk a valóság igazi természetét, és hajlandók legyünk felismerni a dolgok kölcsönös kapcsolatát egymással.
Kedvenc példám erre: egy sötét szobában zseblámpát bekapcsolva megpillantok egy festményt lógni a falon. Elkezdek gondolkodni: vajon más nincs még itt? Aztán egyszer csak fentről elárasztja a fény a szobát, és észreveszem, hogy egy múzeumban állok, szebbnél szebb képek között.
Ezt ígéri a légzés is, képessé tesz bennünket arra, hogy valódi döntéseket hozzunk, hogy meglássuk a világ értelmét, és a dolgok közötti kapcsolatokat. Hogy így élhessünk, meg kell értenünk a létezés három szintjének természetét.