„Hol vár állott most, kőhalom." - Hol kőhalom tornyosult, most erős vár épül.

 

Első kirándulásomra a csapattal május 4.-én került sor.
Ákos vezetésével reggel 10-kor gördültek ki az autók a találkozási pontról, célunk: Drégelypalánk.
Az utazás másfél órája jó hangulatban, néhány megállóval tűzdelve, egymás megismerésével telt el. Megérkeztünk. Felpakoltuk csomagjainkat és nekivágtunk az ismeretlennek. Utunk elsőként a csendes, szerény, de szépen rendezett falun vezetett keresztül. A helyi gyerekek ebéd előtti boldog játékukból kapták fel kíváncsi tekintetünket az újonnan érkezett idegenek láttán, majd vidáman merültek vissza a felhőtlen gyerekkor örömeibe. Egy magányos vidám szemű fekete ló csendesen legelészett, koszos rövid kötelére kikötve az út szélén, kertekben tulipánok álmosan lógatták csodás kis cirmos fejeiket a reggeli napsütésben.
Szinte észrevétlenül olvadtunk bele az erdőbe. Frissen zöldellő tavaszi bükkös, virágzó orgona mézes illata csábította táncra érzékeinket. Sárgán virágzó pitypangok lágyan simultak a játékos napsugarak kezeibe. Utunk felfelé vezetett, hol meredekebb, hol kissé lejtősebb szakaszokkal váltogatva egymást, próbára téve a gyanútlan utazót. Egy rövidke szusszanó közbeiktatásával megérkeztünk a vár aljába, majd egy utolsó nagy lélegzetvétellel bevettük a várat.
Fáradozásaink méltó jutalmaként fenséges látvány tárult szemünk elé. Körülöttünk elterülő rejtélyes dimbes-dombos táj aranysárgán fénylő repcemezőkkel tűzdelve. Szárnyaló lelkem repülni vágyott ritkán leszállva, hogy megsimítsa és átölelje a fákat és csókot küldjön minden kicsiny virágnak.
Egy kis ünnepség vette kezdetét: finom Villányi vörösborral köszöntötte a csapat Timit névnapja alkalmából.
Rövid hangolódás után kiterítettük matracainkat és Csilla elrendezésével elhelyezkedtünk szuszogáshoz.
A napi szuszogás számomra rövid (szerintem miattam), fájdalmas és felszabadító erejű volt. A végén jó volt tudni, hogy olyan emberek között vagyok, akik szeretettel vesznek körül és jól ismerik az utat, amit csak most kezdtem én el.
Sétától, jó levegőtől és a szuszogástól alaposan megéhezve elfogyasztottuk elemózsiánkat.         

Ákos, mint soros csoportvezető ismertette velünk a hely történelmi és néprajzi érdekességeit, történetét és jelenét.
Én kis pihenőre hajtottam fejem, mások beszélgettek, vagy bejárták a környéket. Mire magamhoz tértem két társam is csatlakkozott hozzám a pihenésben.
Jókat beszélgettünk és élveztük az elénk táruló csodát, magunkba szívtuk őseink erejét, kik egykor e helyen éltek és értünk harcoltak. 

Felhőket fújt felénk a szél. A domb felett fáradt délutáni napsugarak nyújtóztak át a fellegeken. Elindultunk lefelé. Gyors vidám trapp és a kis csapat a helyi kocsma felé ballag. Egy meleg kávé után elindultunk hazafelé oldott hangulatban. Ez egy kellemesen fárasztó nap volt.

Hogy mit hozott ez a nap? Erőpróbát, mélyülő és épülő barátságokat, nyiladozó szárnyakat, köszöntőt, újabb lehetőségeket, egy búcsút, anyák napi meglepi köszöntőt, ja és persze izomlázat.:)

Útravalónak: „Gnóthi szeauton: Ismerd meg önmagadat!
A delphoicától jóslást kértek az emberek, a jövendőjükre, a sorsukra voltak kíváncsiak.
A jós azt felelte: Ismerd meg önmagadat, és tudni fogod a sorsodat. Mert a sorsod te vagy. Nem külső erők uralkodnak rajtad, az istenek benned vannak, s jellemed, személyiséged alakítja, formálja jövődet. Változtass magadon, és változni fog a sorsod is. Fogadd el magadat, és el tudod majd fogadni sorsodat is. Ez a "gnóthi szeauton" igazi értelme."

Itt a vége fuss el véle, ha tetszett júniusban immár az én vezetésemmel járj a végére.:)

Ui: Jó veletek lenni, kösz, hogy befogadtatok!

Ölel mindenkit sok-sok szeretettel:

Eszter

 

*****

Május első vasárnapján Drégely várához kirándultunk Ákos vezetésével.
Számomra mindig nagy örömöt jelentenek a közös programok és, hogy együtt lehetek Csillával és a kis csapattal. Ilyenkor még az időjárás is kegyes hozzánk és segít az idő kellemesebb eltöltésében.

Drégely vára nagyon szép, nyugodt, csendes helyen van, gyönyörű kilátással. Mire felkaptattunk az erdőn át, mindenki kellemesen elfáradt, de a látvány kárpótolt minket. Szinte az egész napot fent töltöttük a várnál. Meditáltunk, piknikeztünk, sétáltunk és jókat beszélgettünk.

Én már úgymond a kezdetektől fogva a csapathoz tartozom, sok helyen jártunk és sok embert megismertem. A régi társak elvesztése mindig fájdalmas, de új, önmagukat kereső emberkék jövetele boldogsággal tölt el. Mindannyian különbözőek vagyunk, mindenkitől mást tudunk tanulni és mindenki más tükörképet mutat számunkra.
Ezen a kiránduláson is megismerkedhettünk két új emberrel, remélem, ők is olyan jól érezték magukat velünk, mint mi ővelük.

A havi kirándulások mellett más dolgokat is végzünk rendszeresen: évente egy tisztítókúrát. Az idei böjtölésem pont egybeesett a kirándulással. Nagy akaratra, kitartásra, erőre és türelemre van szükség hozzá, pláne, amikor a többiek mellettem ették finomabbnál finomabb csemegéket, én pedig - másodmagammal - az almámat rágcsáltam, pár hashajtó társaságában :)
De a jó kedvemet ez sem tudta elvenni!

Remélem, következő alkalommal már megtisztulva, megerősödve, felhőtlenül fedezhetjük fel kis országunk újabb pontját, Veled együtt! :)

Szeretettel várlak, Baba.

 

*****

 

Májusi kiránduásunk helyszíne: Drégely vára.

Kirándulásaink rendszeres elemei a csapat életének. Ez alkalommal Ákos vállalta magára a szervezést, a helyszín: Drégelypalánk, pontosabban a falucska fölött a hegycsúcson Drégely vára.
Szokás szerint együtt indultunk délelőtt, autóval kb. másfél órát tett ki az út. Megérkezve Drégelypalánkra, az autókat leparkoltuk, a csomagokat felkaptuk, és ráléptünk a hegyoldalon kanyargó ösvényre. Májusban, a tavasz eljöttével végre itt vannak a hosszabb, sétálós, természetben levős, szabad ég alatt ebédelős kirándulások, az eddigi városnézős, macskaköves, éttermesek helyett.
De meditációinkat mindig szabad ég alatt végeztük, még ha a hőmérséklet a fagypont közelében (esetenként alulról) járt is.
Gyönyörű tavaszi időnk volt, az erdő már zöld, és tele virágokkal, madárdallal, de a meleg még nem a tűrhetetlen nyári hőség, csak a langyos szellő. A Napot néha eltakarta egy-egy kósza felhő, de eső nem esett, végig szép időnk volt.
A hegy csúcsára több úton is fel lehet jutni - tartja a régi keleti bölcsesség -, a csapat tagjai is megoszlottak a rövidebb, de meredekebb, és a hosszabb, de kényelmesebb között. Ott gyönyörű kilátás fogadott, a Tátra csúcsait is ki tudtuk venni a horizonton. Jó lehetett itt várúrnak lenni!
Ezután leraktuk a polifoamjainkat, és Csilla vezetésével következett a meditációs gyakorlat. Mindig nagyon nagy élmény ez a meditáció, nagy energiákat mozgat meg az emberekben. Az pedig külön pozitívum, hogy a szabadban tudjuk végezni, kapcsolatban a természettel, és együtt.
Meditáció után senkit nem kell hosszasan biztatni, hogy egyen, hamar eltüntettük a magunkkal hozott elemózsiát. Közösen valahogy mindig mások még a régi megszokott ízek is.
Ákos ismertette velünk Drégely várának, és környékének történetét, jó volt, hogy többet is megtudhattunk róla, mint ama bizonyos „ádáz tusa napja".
Kirándulásaink fő motívuma mindig az együttlét, hogy egymással is megosszuk ezt az élményt. És minden kimondott szóban, vagy éppenséggel a ki nem mondottakban ott van, hogy mit jelent nekünk ez a helyzet, a csapat. Mindig van valaki, akivel meg tudjuk beszélni, hogy hogyan éljük meg ezt vagy amazt, ki tudjuk cserélni a tapasztalatainkat, érzéseinket.
Már jócskán késő délutánra járt, amikor szedelőzködni kezdtünk, és elindultunk lefelé a hegyről. Fáradtabban is, mint délelőtt felfelé, de mégis felpezsdülten.
A mai napunk sem múlt el hiába! Már várjuk a következőt!

Barna